A Női Férfi kapcsolatokról

Egyre többet olvasok arról, főleg női szerzőktől, hogy manapság nincs igazi férfi, hogy a férfiak agresszívak, uralkodni akarnak a nőkön, nem adnak a külsőre, az öltözködésre, s az igazi férfiak feláldozzák magukat a nőkért. Szeretném ezúton tisztázni, mi is az, hogy párkapcsolat.

Mit jelent az, hogy fölé alá rendeltség a férfi-női kapcsolatban?

Egy párkapcsolatban a „rendeltség” szintjén két dolgot külön kell venni (melyeket az emberek nagyon szeretnek összemosni). Az egyik a két fél egymáshoz viszonyított helyzete:

Egy párkapcsolatban, ha az emberek szintjét tekintjük, nincs fölé alá rendeltség. Bármelyik fél is akar irányítani (sztereotípiában a férfiak, nagy feminista megnyilvánulásokban a nők) az tév úton jár. Bárki is akarja a másikat irányítani, nem veszi figyelembe a másikat. A saját elképzelését akarja a másikra erőltetni. Még egyszerűbben, ego harc folyik, ki az úr a háznál. Ha megnézzük a mai párkapcsolatokat a kapcsolatok többségében a nő az, aki uralkodik.

Hogy miért is? Mert ha nem úgy van, ahogyan a nők szeretnék, különböző „női praktikákkal: zsarolás, megvonás, hiszti, makacsság, stb.” addig erősködnek, míg az nem lesz, amit ők akarnak. Az esetek nagy részében el is érik, amit akarnak. A férfi beadja a derekát, s a nő akarata érvényesül. Ekkor jön a nő: S azt mondja, milyen puhány ez a férfi, ez nem is férfi, nem lehet vele semmit sem kezdeni. Mindent meg tudok oldani, amit egy férfi, sőt, gyorsabban, jobban, ügyesebben, precízebben. Akkor mi szükségem egy férfira, mindent meg tudok én is oldani. Nincs is igazi férfi.

Ha a férfi „felveszi a kesztyűt” s ki áll magáért, akkor jönnek azzal a nők, hogy a férfi erőszakos, agresszív, mindig az van, amit ő akar, nem hagyja a nőt érvényesülni, elnyomja, uralkodik rajta. „A férfiak erőszakosak!” felkiáltással sokkal zárkózottabbak lesznek a nők a férfiak felé. Azáltal, hogy ilyen is létezik, s előfordul, a nők egyenlőség jelet raknak a férfiak s az erőszakosság, az uralkodás, a nők elnyomása között. Az a nő, aki ezen keresztül megy bele egy kapcsolatba esélye sem lesz, hogy egy harmonikusan működő párkapcsolata legyen. Sohasem fog megbízni egyetlen egy férfiban, soha sem fog megnyílni neki. S ezáltal három féle kapcsolata lehet csak. Olyan férfit talál, akit a bezártsága miatt agresszívvé válik, s erőszakkal nyitja ki, ezáltal beigazolva a fenti kijelentést, vagy egy idő után a férfi feladja a próbálkozást, mert bevehetetlen várral találkozik, s otthagyja a nőt, illetve egymás mellett elvannak a felek, s „jegelik” a kapcsolatukat. Nagyon sok kapcsolat ezekbe fut ki, pontosan a bizalmatlanság, az egó, a hatalmi harc, a játszmák miatt.

Az igazi párkapcsolat az emberi szinten egyenrangú, mellérendelődő. A kölcsönös bizalom, őszinteség, nyíltság, a másik megértése, segítése, a másikkal való együttműködése az alap. A párkapcsolat nem arra épül, hogy ki az, aki irányít, ki mondja meg a tutit, ki van felül, s ki alul, kié a dominancia. A partnerek az által támogatják egymást, hogy pontosan tudják, hol a másik határa, miben erős, s miben gyenge. Ahol a másik gyenge, ott támogatja partnerét, segítséget nyújt, hogy azon területek működjenek, s amiben a másik erős, abban a másikra támaszkodik, hagyva hogy a másik tudjon érvényesülni a saját területén. Ha ez az egyensúly kibillen, hogy „jobban tudom, mint a másik, majd én megoldom”, illetve, ha nem vagyok hajlandó változtatni, s csinálni a saját dolgomat, akkor a kapcsolat elindult a felbomlás felé. A kulcs az, hogy mindenki a saját helyét töltse be, a saját feladatát csinálja, a saját batyuját vegye fel, s a másikét meg rakja le (mert általában a másiké a könnyebb). A másik segítése abban rejlik, hogy támogatom abban, hogy ő meg tudja csinálni azt, ami az ő feladata. Abban segíteni, hogy megtalálja a saját helyét, amiben jól érzi magát, amiben megtalálja azt, amit számára a legjobb. Senki sem alárendelt a másiknak, senki sem uralja a másikat. Hogy ez milyen szintig tud lehatolni, attól függ majd a kapcsolat minősége, s mélysége.

A párkapcsolat másik szintje a betöltött funkciók. Mi a helyzet a háztartás s a világi munkával, az otthonnal, a karrierrel? Ki mosogasson s takarítson? Azaz mik a férfi s női szerepek? S ez az a terület, amit előszeretettel mosnak össze, s értelmeznek félre. Amit látni kell, hogy amíg a nőknek két útjuk van az önmegvalósításra, a férfiaknak csak egyetlen egy van. A mai társadalom „azt tartja”, csak az számít, aki karriert épít, sokat keres, sokat dolgozik, csillogó dolgai vannak, s azok, akik kisegítő munkát végeznek (azaz holdi munkákat) azok lenézendőek, nem munka amit csinálnak, s hogy lehetnek ilyen vesztesek, hogy csak így tudnak boldogulni. S mielőtt azt mondanátok, hogy a férfiak azok akik így gondolkodnak, gyakran a nők azok akik inkább lenézik ezen területeket, s azokat a nőket, s főleg férfiakat, akik ilyen munkát végeznek. Nem lehet mindenki multicég vezetője, élsportoló, rock sztár, stb. Sok más pozíciót is be kell tölteni. Az elvárás erős, mind abban, hogy a másik kerüljön Nap szerepbe, de inkább az, hogy az egyén önmaga kerüljön abba. (Hiszen ha a férfi, a Nap nem tud igazi férfi lenni – nincs napszerepben - akkor majd a nő helyette megoldja, majd ő lesz a napszerepben). De ha a Nap helye foglalt, hogy álljon be a Nap? Tudom a válasz az: De hát nem áll be, valakinek meg kell csinálnia! – Igen valakinek meg kell, a Napnak! Aki megcsinálja az a Nap! Ha egy párkapcsolatban a nő áll be a napszerepekbe, a nő lesz a Nap! De akkor a férfi nem tud már beállni, mert neki csak a Nap útja van. Mindegy hogy együtt maradnak vagy sem, a férfi nem lesz már Nap. A nap- és a holdszerepeknél azt kell megérteni, hogy egyik sem jobb, szebb, dicsőbb. A napszerep az alkotó, megvalósító, a teremtő, a holdszerep a támogató, gondoskodó. A Nap van elől kint a fényen, a Hold van a háttérben, akire a Nap támaszkodik. Csak együtt érhetik a céljukat, s csak akkor, ha kölcsönösen elfogadják s elismerik a másik munkáját. Ha az egyik fél nem tud beállni a helyére (ha nem akar, az más helyzet), a társának észre kell venni-e, hogy elakadt az útján. Ilyenkor nem átvenni kell a helyét, hogy majd én megcsinálom, hanem abban segíteni, hogy az elakadását a másik meg tudja oldani. Mindenki a saját batyujáért felelős, de segíthetünk abban, hogy a másik fel tudja venni a saját batyuját. Ha tiszteljük önmagunkat, s ezáltal a másikat is, ha egységben gondolkodunk egy párkapcsolatról, s nem két különálló egyén együttléteként, csak akkor nyílik meg az út arra, hogy esélyünk legyen egy harmonikus kapcsolatra.

Tehát létezik igazi Férfi s igazi Nő! De csak akkor, ha az ego harcról s játszmákról lemondotok, s hajlandóak vagytok a társaitokat valóban tisztelni, látni, s segíteni.