Tudatosság és Teremtés

Mi az a Tudatos teremtés?

Talán a legegyszerűbben úgy tudom megfogalmazni, hogy a 3D-ben azaz a fizikai világban a tudatosságot arra használjuk fel, hogy megteremtsünk valamit.

Elég tág fogalomnak tűnik, így megfogalmazva. De nézzük hogyan is épül fel a Tudatos teremtés. Az első lépés talán a hit. „A hit hegyeket mozdít meg!” Ismerjük a mondást, s azt is, hogy mit jelent. Ha valamiben nagyon hiszel, azt meg is tudod valósítani. Legalábbis így szokták magyarázni. De tudjuk-e valójában mit takar, mi a tényleges üzenete? Ennek a mondatnak van egy mélyebb magyarázata is, mely nem felülírja, inkább megmagyarázza, kiegészíti a jelentést. Ezen jelentés megfejtéséhez az asztrológiához kell fordulni, pontosabban az asztrológiai analógiákhoz, szimbólumokhoz. A hit a Jupiter analógiája, viszont a bolygó alapanalógiája, az Azonosulás. A hegy a Szaturnusz analógiája, melynek az alap jelentése Sors. A mondat fordítás után így hangzik: „Azonosulj a Sorsoddal, s azt megváltoztathatod!”

A legelső lépés a tudatos teremtéshez, hogy azonosulj a sorsoddal! Azonosulj azzal az élettel, élethelyzettel amiben vagy! Csak abból hozhatsz létre valamit, ami van. Ha megtagadod a jelen helyzetedet, nem tudod azt felhasználni, megváltoztatni. Ha valami kellemetlen helyzetbe kerülünk, nem úgy történnek a dolgok ahogyan szeretnénk, azonnal hárítani kezdjük az adott szituációt. „Ez nem történt meg! Ez nem történhetett meg! Csináljuk vissza!” A történéseket két csoportba osztjuk, jó események, rossz események. A harmadik azaz a se nem ilyen se nem olyan (semleges) történéseket, nem tartom eseménynek. Az számomra nem esemény, hogy például elmegy mellettem egy autó. Az a világgal járó természetes folyamat. A jó eseményeket pozitív érzelmekkel társítjuk, a rossz eseményeket, pedig negatívval. Mind két esetben megváltozik a környezetünk, a sorsunk. Ha egy autó elmegy melletted s a legbombázóbb csaj (illetve lányok esetében pasi) félmeztelenül kurjongat feléd, az biztosan kellemes érzést kelt benned, de ha ugyan ez az autó pocsolyába hajtva lefröcsköl, hát nem éppen a boldogság fog elönteni. Amikor azonosulsz a sorsoddal, akkor elfogadod a gyönyörű látványt is, és a hideg zuhanyt is. Tudom itt jön az a válaszotok, „Add nekem ide a csajt, a zuhanyt meg tartsd meg!” Ilyenkor leragadtok az érzések terén. Át adjátok magatokat neki. Figyeljétek meg, még hangot is adtok neki! Ami nem gond. Ha igazán azonosulni tudsz a helyzettel, azaz a sorsoddal, akkor magát az eseményt fogadod el, s az semleges lesz. Az eseményeket kísérő érzelmeket, meg megéled. Ami számotokra kellemes érzés az is marad, ami kellemetlen, az is az marad. Attól hogy elfogadod a sorsodat, a rád zúduló víz hideg marad, s te pedig vizes. Ha el fogadod a helyzetedet, változtatni tudsz a cselekvéseiden, s ezáltal a sorsodon is. Például vissza kiáltasz valami kedveset a kocsiban ülő szexi illetőnek, vagy nem dühöngsz a „zuhany” miatt, s ezáltal nem teszed a napodat, illetve a mások napját szörnyűvé. Természetesen az autó csak egy példa, de az életben így tudtok a sorsotokkal azonosulni. Attól, hogy nem fogadod el azt ami történt, nem fogod meg nem történtté tenni. Ha egy olyan alaphelyzetből indulsz ki, amely nem valós, azaz a megtörtént eseményt nem veszed figyelembe, vagy torzítva veszed figyelembe (az nem is úgy volt, hanem kevésbé kellemetlenül, másképp, mással, máshogyan, máshol...) akkor egy torzított jövőt építesz egy torzított célt. Így ami megvalósul, az nem az lesz, amit kitűztél célul. (pl.: ha nincs lábad, nem nyerheted meg az Olimpián a futóversenyt! Persze a Paraolimpián megnyerheted, de az nem az Olimpia lesz, akárhogyan is szeretnéd, s akármilyen módon is magyarázod, hogy az pedig az Olimpia. Bármit is megtagadsz a sorsodban, a legkisebb apróság is félre fog vinni a céljaidtól. Az elfogadás nem azt jelenti, hogy a negatív élmények, tapasztalások pozitívvá válnak, nem azt jelenti, hogy ami eddig rossz érzéssel töltött el, azt ezek után kedvelni fogod. Azt jelenti, hogy a negatív eseményekben is meg fogod látni a szükségességet, a tanítást, s a pozitív eseményeket pedig megtanulod megköszönni s hálásnak lenni az ajándékáért.

A második lépés a tudatos teremtéshez a tudatos hozzáállás, avagy az, hogy a tudatodban, a gondolataidban hogyan állsz a célod felé. Ismeretes az a mondás: A gondolattal teremteni tudsz! De mielőtt azt gondolnátok, hogy ez úgy működik, hogy a kigondolt dolgok megjelennek a világban, hozzá tenném a gondolat teremtő erejének a folyamatát is. A kérdés itt, hogy mi vezérli a gondolatodat? Mi az ami miatt egy cél a tudatodban van? Hiány vezérel, vagy valaminek a megvalósítása? A tudatban gyakran egy vágy az ami elindít egy cél felé. A vágy kelti fel az igényt a változtatásra. Azt érdemes megvizsgálni, hogy ilyenkor mi az ami vezérel benneteket, valamit pótolni szeretnétek, vagy valami újat létrehozni (alkotni). Nagyon fontos ezt őszintén megtalálni, hiszen a hiányra épülő cél, az arra irányul, hogy valami „ne legyen”, az alkotó cél pedig, hogy valami „legyen”. Például azért akarsz több pénzt, hogy ne legyenek anyagi problémáid, meg tudjad venni, azt amit eddig nem tudtál. Ebben az esetben egy hiány az, ami vezérel. A főbb mozgatód az lesz, hogy ne legyél olyan helyzetben, amilyenben most vagy. A tudatodban a hárítás az ami a legerősebb, mely arra épül, hogy nem fogadod el a jelenlegi élethelyzetedet, a sorsodat.

(Mondhatod azt, hogy ugyan oda lyukadtunk ki, mint az előbb, mi a különbség? Itt ugyan az játszódik le, mint egy szinttel arrébb, csak most a tudatodban. A sorsoddal való azonosulást az előbb a hitrendszer területén néztük, azaz, hogy jobban megfogható legyen, az események megélése, illetve azokra való reagálásra tekintettünk rá. Ebben a részben a reagálástól a cselekvésig nézzük a folyamatot.)

Tehát ha a tudatodban valaminek a hárításának a vágya van, akkor a céljaidban is ez fog megjelenni. Az első helyen az lesz, mi ne legyen. A gondolataid erre a célra fognak felfűződni. Szokták mondani a manapság divatos „pozitív gondolkodást”, melyet sokszor összekeversz azzal, hogy a valós, létező dolgokat, helyzeteket illúzió képpel, egy vággyal helyettesítsél, aztán persze várod, hogy ez a kép a 3D-ben megvalósuljon, s csodálkozol, hogy nem jön létre. Majd ebben csalódva pesszimistán állsz a hozzá, vagy „realistának” nyilvánítod magadat, „esélyed sincs a megvalósulásra”- felkiáltással. De még mindig az van a tudatodban: Mi ne legyen! A hiány vágyra épülő teremtésnél hiányos lesz a megvalósulás is. Például: Olyan házra vágyom, ami nincs messze a vízparttól! Pontos megfogalmazás nincs benne, azaz, nincs pontos cél előtted, csak az, hogy mi ne legyen: „ne legyen messze”. Amit a célnál nem kötsz ki, az a „rábízom a Sorsra” mappába kerül. A Sors igyekszik a megfelelő paramétereket beállítani a megvalósulás során, de a Sorsnak a „megfelelő paraméterek” mást jelent, mint neked, azokat a feladataidhoz igazítja. Ezen „paraméterek” gyakran ütköznek a vágyaiddal, hiszen te a stabilitást szeretnéd, míg a Sors a változást.

Azt is sokan mondjátok, hogy „A nemet nem érti a tudatalatti! Ne mondj olyant, hogy Ne!” Azért ez sem igaz így teljesen. Valójában a tudattalan nagyon is érti a nemet, viszont, amikor te arra gondolsz, hogy ne legyen valami (például: Ne gondolj a rózsaszín elefántra!), pontosan arra dologra koncentrálsz, amit el szeretnél kerülni, azaz amit hárítasz. Így ez a folyamat pontosan leírja azt, amit akkor teszel, mikor a céljaidat arra a vágyadra építed, hogy valami ne legyen. A gondolat teremtő ereje abban rejlik, hogy mindig arra koncentrálsz, mit szeretnél elérni, milyen alkotó cél van előtted.

A lényeg, hogy tudatosítsd azt amit el akarsz érni! Ami az elmédben van, az a cél. Tudatos teremtés nem ugyanaz, mint a teremtő tudat. A teremtő tudat, az ember elméjében azaz a fejében van. A tudatos teremtés viszont az emberen kívülre kihat. A cselekvés, a cselekvő akarat benne van. Azaz egy „fokkal” vagy „szinttel” feljebb vagy kijjebb található a tudatos teremtés, mint a teremtő tudat.

A teremtő akarattal az valósul meg amiért tudatosan teszel! Miután elfogadtad azt az élethelyzetet amiben vagy, megtaláltad a változtatás vágyán alapuló teremtő célt, a cselekvésen van a sor. „Segíts magadon, Isten is megsegít!” Tedd meg a cselekvő lépéseidet a célod felé. Nem kell egyből oda ugranod (nem is fogsz tudni), hanem mindig csak egy lépést kell megtenned. A lépések során jövő tapasztalataid, fognak segíteni abban, hogy jobban pontosítsd a célodat, felismerj dolgokat, új képességekre, készségekre tegyél szert, s ezek által tudatosan alakítsd a saját sorsodat.