Heraklész és Kerberosz

Egy tagbaszakad, izmos férfi lépdelt lefelé a lépcsőn. Díszes páncélján megcsillantak a fáklyák fényei. Jobb kezében egy hosszúkardot, bal kezében kosfejes pajzsot tartott. Elszántan lépkedett lefelé. Leérve egy földalatti barlangrendszerbe ért, s körbenézett ellenfélt kutatva. Egy ösvény indult a lábánál, melyet fáklyák világították meg. Végig pásztázta a környéket, s mikor megállapította, hogy nincs leselkedő veszély a közelben, elindult az úton. Elszántan lépdelt előre. Arra gondolt miért is van itt, mi hozta őt Hádész birodalmába. Szörnyű bűnt követtet el, egy őrült pillanatban megölte gyermekeit és feleségét Megarát. Nem tudta, hogy őrületét mostohaanyjának, Hérának köszönheti. Bár az emberek és köztük jóbarátja Thészeusz megbocsátottak néki, hisz nem tudta, mit csinál. Ő mégis magát okolta a történtekért, s a delphoi-i papnő tanácsára, Eurüsztheuszhoz, a mükénéi királyhoz ment vezekelni. Eurüsztheusz tizenkét próbát adott neki, melyet, ha véghez visz a lelke megtisztul. S ez a tizenkettedik próba. El kell vinnie a királynak Kerberoszt, a háromfejű kutyát.

Idővel hangokat kezdett hallani, jajveszékelő, szenvedő lelkek hangjai voltak ezek. Egyre közelebb és közelebb hallotta a hangokat, mikor egy forduló után lelkek tolongására lett figyelmes. Feléjük indult nagy hévvel. Mikor meglátták a lelkek az egyre közeledő héroszt, galambok módjára rebbentek széjjel útjából. És ekkor meglátta, miért is tolongott a sok elkárhozott. A Styx folyó partjára ért. A folyó közepén egy révész himbálózott csónakjában. Mikor a révész meglátta a parton feltűnő robosztus alakot, megmerevedett, nem tudta mitévő legyen. A harcos határozottan felé intett, s mielőtt még gondolkodott volna, kezei már önálló életre keltek. Lelkek lopakodtak elő lesve az alkalmat, hogy beugorhassanak a csónakba. Mire felocsúdott döbbenetéből a hérosz már a csónakban ült és így szólt:

- Kharon! Azonnal vigyél át a túlpartra!

S a révész már húzta is az evezőket. Szemében félelem tükröződött, egy szót sem mert szólni, némán evezett át a túlpartra. Megkönnyebbült, mikor utasa kiszállt a csónakból, mely megbillent azzal fenyegetve Kharont, hogy beleborul a felejtés folyójába. Lecsillapította, a lélekvesztő himbálózását, megmarkolta az evezőket, hogy minél messzebb kerüljön a távolodó alaktól.

A szárazföldre lépve előhúzta kardját s elindul ez előtte feltáruló barlang felé. Bejárathoz érvén megpillantotta azt, amiért jött, Kerberoszt. A háromfejű kutya ráemelte mind a három fejét. Róla köztudott volt, hogy mindenkit szívéjesen fogadott, akár még hozzá is simult az érkezőhöz, de ha észrevette rajta, hogy távozni akar, vérszomjas fenevaddá változott. De ez a bestia, mikor meglátta, ki is áll előtte, hátatfordított az érkezőnek és bemenekült a barlangba. A hős utána eredt, de a kutya gyorsabb volt és hamar eltűnt az általa jólismert járatokban. A férfi a keresésére indult. Hosszú-hosszú időt eltöltött a kereséssel. Nem volt ki segítsen neki, hisz bárki meglátta elmenekült, elbújt a fenyegető tekintetű harcos elől. Igaz ő nagy és erős hős volt, de nem az észjárásáról volt híres, így míg az utak megnyíltak kardja látványától, addig a szájak csukva maradtak szavai hallatán.

Az egyik járat végén végre megtalálta az űzött vadat. Egy nagy díszes terembe ért, Hádész tróntermébe. Kerberosz Hádész trónja mögé bújva remegett. A trónon ült Hádész s mellette állt felesége Perszephoné.

- Mit akarsz, Héraklész? Miért csörtetsz be birodalmamba feldúlva a holtak életét, s halálra rémisztve kedvenc kutyámat Kerberoszt?- dörrent rá Hádész.

- A kutyádat akarom, hát add ide, de azonnal, vagy erőszakkal viszem el!- s hogy nyomatékot adjon szavainak, kardját előre szegezve megindult a tónus felé. Hádész felugrott a trónról és menekülőre fogta, Kerberosz utána szökkent. Egyedül Persephoné állt rezzenéstelen arccal a hérosz előtt, s mikor az megtorpant így szólt hozzá.

- Héraklész! Nem oldhatsz meg mindent karddal, s erővel. Nincs se ember, se isten, ki szembe merne veled szállni.

- Kerberosz velem jön!

Persephoné sóhajtva így szólt:

- Látom, makacs vagy és nem akarod meg érteni, amit mondtam. Hát legyen. Elviheted Kerberoszt, de csakis akkor, ha legyőződ őt puszta kézzel.

Héráklész ledobta fegyverzetét, még páncélját is. Azok hangos csörrenéssel értek padlót. Kerberosz kimerészkedett Hádész háta mögül, s nekirontott a harcosnak. Elszánt küzdelem folyt, de hamar eldőlni látszott a csata kimenetele. Héráklész földhöz vágta olyan erővel a kutyát, hogy az elájult. Az ernyedt testet összekötözte és felkapta a vállára. Hátat fordított az isteneknek és elindult vissza Mükénébe. Perszephoné fejét csóválva nézte a távolodó hőst. Csak ennyit mondott: Sajnálom őt.