Családállítás

Mi a családállítás?

 

A családállítás, az ember saját életére ható a családból hozott mintákkal foglalkozik. Mindannyiunkban ott vannak az őseink, szüleink, az ő szüleik és így tovább élettapasztalatai. Ezen tapasztalatok alapján nevelték gyermekeinket, s ezáltal minket is. A családban, a klánban lévő hitmondatok, tapasztalatok, bölcsességek öröklődnek generációról generációra. De eme örökségek akkoriban mikor létre jöttek, helytállóak voltak, a klán védelmét szolgálták, viszont most már gyakran akadályokat jelentenek az életünkben. Egy állítás során gyakran kiderül, hogy egy-egy jelenlegi probléma mögött egy családi minta áll. Ilyen és ehhez hasonló hitmondatok hangozhatnak el: „A családunkban a férfiak így viselkednek!”, vagy „Minden férfi szélhámos!”, „Ha az anyámnak nem sikerült, akkor nekem miért sikerülne?”, „Nálunk ez így szokás!”. Beláthatjuk, hogy mondjuk egy háborús időszakban a „Senkiben se bízzál meg!” hitmondat, a túlélést segíthette, de a mai mindennapi életünket megkeserítheti. Ezen tapasztalásokat őseink nem feltétlen tudatosan adták át, mint inkább a tudatalatti szintjén a viselkedésükkel, s mi már észre sem vesszük, hogy önkéntelenül is követjük ezen mintákat. A családállítás ennek feltárásában, s feloldásában tud segíteni. Tudatosítani tudja a témahozóval, milyen családi mintát követ, s az kinek a hitmondata. A másik ilyen terület, mikor a gyermek látja a szülei nehézségeit, s úgy gondolja, tiszta szeretetből, hogy ő majd megoldja a problémáikat, hogy őnekik jobb legyen. Ilyen mondatok hangozhatnak el: „Nem kell neked rá haragudnod, majd én haragszom helyetted!” vagy „Ha neked rossz, hogy jövök én ahhoz, hogy nekem jobb legyen!”, illetve „Majd én megmutatom, hogyan kell ezt csinálni!” Ebben az esetben két dolog siklik félre, az egyik, hogy a szülők nem tudják élni a saját életüket, hiszen a gyermek helyettük akarja megoldani a problémáikat, a másik, hogy a gyermek sem éli a saját életét, mert helyette a szülei életével foglalkozik. A családállítás ezt sorsátvállalásnak nevezi. Ennek a helyrerakásában is tud segíteni ez a módszer.

 

A családállítás mi alapján rendezi ezeket a problémákat?

 

A családállítás során három törvényt nézünk. Az odatartozás jogát, az érkezési hierarchiát, s az adok-kapok törvényét.

 

Az odatartozás joga kimondja, hogy mindenki, aki valaha is bármilyen formában a családhoz tartozott, az mindig is oda tartozik, senkit sem lehet kizárni a családból, bármit is tett. A családhoz, a klánhoz, nem csak a vérszerinti családtagok, hanem mindenki oda tartozik, aki élet vagy halál kérdésében szerepe volt a családban. Így ide tartoznak a szüleink előző kapcsolatai, hiszen, ha nem mentek volna szét, mi nem születhetünk meg, illetve az a katonatárs is, aki a nagyapánk helyett kapta a golyót.

 

Az érkezési hierarchia kimondja, hogy aki előbb kerül a klánba, annak kicsivel több előjoga van az utóbb érkezőkkel szemben. Ez talán a gyermekek születési sorrendjében a legdominánsabban megjelenő. Az elsőszülöttet kicsivel több jog illeti, mint az utána jövőket. A gyerekek közé tartoznak a valamiért meg nem született, illetve elhalálozott gyermekek is. Ez akkor lehet fontos, mikor az egyik gyermek, egy meg nem született gyermek helyére lép be, mert az édesanyának nagyon fáj annak a gyermek elvesztése, s a már említett sorsátvállalás lép fel.

 

A harmadik törvény az adok-kapok törvénye. Szülő gyermek kapcsolatban a szülő ad a gyermeknek, s a gyermek nem a szülőnek ad vissza, hanem az ő gyermekének, ez leginkább az élet továbbadásáról. Fontos itt megjegyezni, hogy a szüleinket nem a vállunkon cipeljük, hanem a szívünkben, nem élhetjük helyettük az életüket, a saját életünket kell élnünk. Párkapcsolatban ez úgy néz ki, hogy amennyi jót kapunk a másiktól, legalább annyi jót, de ha lehet, egy kicsit többet adjunk vissza, s amennyi rosszat kaptunk a másiktól, maximum annyit, de ha lehet, akkor egy kicsivel kevesebbet, de vissza kell adni. Ha valamelyik fél „eladósodik”, könnyen szétmehet a kapcsolat.

 

Hogyan néz ki egy tipikus családállítás?

 

Két formája van a családállításnak, a csoportos és az egyéni.

 

A csoportos állítás során, a témahozó a csoport előtt az állításvezető kérdéseire válaszolva előadja a megoldani kívánt problémáját, s a csoport tagjai közül választja ki a képviselőket. A képviselők az állításvezető instrukciói alapján elhelyezkednek a térben, s az állításvezető kérdéseire válaszolva információkat adnak a témával kapcsolatban. A probléma feltárása után oldómondatok segítségével a törvények mentén az állításvezető rendezi a problémát. A csoportos állítás előnye, hogy a témahozó kívülről nézheti végig a problémájának megoldását, s csak a végeredmény megtapasztalására áll be az állításba. A csoportos állítás során több személy állítására is sor kerülhet. Fontos itt is megjegyezni a csoporttitkot. Ami az állítás során történik, az a teremben marad, senki nem beszélhet róla, ezzel biztosítva a témahozót arról, hogy a témájával biztonságban van, nem fog vele találkozni az utcán, hiszen nagyon személyes információk hangozhatnak el.

 

Az egyéni állítás során, csak az állításvezető és a témahozó van jelen. A témahozó a probléma feltárását, s megoldását saját magán keresztül tapasztal meg. Az egyéni állítás előnye, hogy közvetlenül tapasztalhatja meg a témahozó a problémája megoldását, illetve, nem kell mások előtt beszélnie róla.