A LÉT

Képzeld el a Semmit, s a Semmi közepén a Mindent. A Minden mindent tud, hisz ő a Minden. Együtt van benne a gondolat, a vetés, az aratás, s mindez egyszerre. Már tudja a véget, hisz azért van kezdet. De mivel ő a Minden, rajta kívül csak a Semmi van. De honnan tudja azt, hogy tényleg ő a Minden, mi van a Semmin túl. S a Minden rájön, hogy ő tényleg mindent tud, csak egyetlen dolgot nem, tapasztalni. De ha valamit nem tud, akkor már nem ő a Minden, hisz azért volt Minden, mert mindent tudott. Így a Minden elindult, hogy tapasztaljon, s már végkép nem volt Minden. A Semmi kezdett megtelni Mindennel, s a Minden kezdett megtelni a Semmivel. Lettem Én s lettél Te, s lettünk a Végtelen. Te már tapasztalsz, és Én is tapasztalok, s Én tapasztallak Téged, s Te tapasztalsz Engem, de Mi már nem vagyunk a Minden, csak a Végtelen. S a Tapasztalat megszülte az Időt, s az Idő a Teret, s a Tér az Anyagot. Hogy itt tapasztalj, létrehoztad a Testet, s most itt élsz. Itt élsz, de már nem tudod, mi az Anyag, mint ahogy az Anyag sem tudja mi a Tér, s a Tér nem tudja mi az Idő, s az Idő mit sem sejt a Végtelenről, s a Végtelennek fogalma sincs mi a Minden. De Te a Minden vagy, úgy ahogy Én is.